H\u00e9tk\u00f6znap este van. K\u00f6rbe-k\u00f6rbe futkosok munka ut\u00e1n a rekont\u00e1np\u00e1ly\u00e1n, mint egy m\u00f3kus a m\u00f3kusker\u00e9kben. K\u00f6zben a bennem l\u00e9v\u0151 bels\u0151, gondolati harcot figyelem. Az egyik oldal azt mondja, hogy fussak tov\u00e1bb, a m\u00e1sik \u00e1lland\u00f3an pihentetne, \u00e9s le\u00fcltetne, abbahagyatn\u00e1 velem a k\u00f6r\u00f6z\u00e9st. Ezen gondolatok szavak, \u00e9s mondatok form\u00e1j\u00e1ban jelennek meg a tudatomban. A forr\u00e1sukat figyelem.<\/p>\n\n\n\n
A benn\u00fcnk l\u00e9v\u0151 k\u00e9t v\u00e9glet gondolataik\u00e9nt azonos\u00edtom \u0151ket: az egyik a mindig t\u00f6rekv\u0151, \u00e9s el\u0151re men\u0151, fejl\u0151d\u00e9sre v\u00e1gy\u00f3 f\u00e9listeni \u00e9n. A m\u00e1sik, az \u00e1lland\u00f3an enni, \u00e9s pihenni akar\u00f3, veget\u00e1l\u00f3, \u00e1llatihoz k\u00f6zelebb l\u00e9v\u0151 \u00e9n. Ha az ember figyeli ezen gondolatokat, \u00e9rezni kezdi ezen gondolatok forr\u00e1sait, hogy melyik oldalhoz k\u00f6thet\u0151 ter\u00fcletr\u0151l gy\u00f6keredzik-e. Tal\u00e1n valahonnan m\u00e9lyr\u0151l, a tudati r\u00e9teg al\u00f3l? Teh\u00e1t a tudat, mint k\u00f6zvet\u00edt\u0151 k\u00f6zeg gondolatok form\u00e1j\u00e1ban adja \u00e1t bet\u0171k, szavak, \u00e9s mondatok form\u00e1j\u00e1ban. Ez k\u00e9rd\u00e9seket vet fel. A nyelv, mint k\u00f6zvet\u00edt\u0151 eszk\u00f6z korl\u00e1tozott lehet\u0151s\u00e9gekkel b\u00edr. Nem tud mindent szavakk\u00e1, mondatokk\u00e1 form\u00e1lni.<\/p>\n\n\n\n
Mennyi esem\u00e9ny, mennyi t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s volt m\u00e1r \u00e9let\u00fcnk sor\u00e1n, mikor nem tudtuk megfogalmazni azokat az \u00e1ltalunk ismert nyelv eszk\u00f6zeivel? Mikor nem tal\u00e1ltunk r\u00e1 megfelel\u0151 szavakat? Ilyenkor \u00fctk\u00f6z\u00fcnk bele nyelv\u00fcnk korl\u00e1tjaiba, mikor az \u00e9rz\u00e9seinket nem tudjuk kifejezni vele, \u00e9s csak azokhoz legk\u00f6zelebbi sz\u00f3t tudjuk haszn\u00e1lni. P\u00e9ld\u00e1ul egy csod\u00e1s, m\u00e9lys\u00e9ges est\u00e9t a bar\u00e1tokkal, egy \u00e1ltal\u00e1nosan haszn\u00e1lt kifejez\u00e9ssel jellemz\u00fcnk, mint pl. \u201eNagyon j\u00f3 volt!\u201d.<\/p>\n\n\n\n
Ugyanez van gondolati szinten is, a tudat csak egy r\u00e9sz\u00e9t tudja k\u00f6zvet\u00edteni nyelvi form\u00e1ban a fel\u00e9 \u00e1raml\u00f3 inform\u00e1ci\u00f3knak. De m\u00e1s is \u00e1ramlik fel\u00e9, amit nem tud \u00e1talak\u00edtani sz\u00e1modra befogadhat\u00f3 szavak, \u00e9s mondatok form\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n
Ez a felismer\u00e9s, iszonyatos s\u00fallyal omlott re\u00e1m. Megl\u00e1ttam azt, aminek csak a meg\u00e9rz\u00e9s\u00e9t\u0151l is \u00f3r\u00e1kon \u00e1t tart\u00f3, m\u00e9ly meditat\u00edv \u00e1llapotba ker\u00fcltem, er\u0151s tudat\u00e1llapotv\u00e1ltoz\u00e1ssal egybek\u00f6tve. Megl\u00e1ttam a bennem l\u00e9v\u0151 \u00f3ri\u00e1st, a h\u00e1borg\u00f3 m\u00e9lys\u00e9get. A v\u00e9gtelen bels\u0151 tengert, mely a gondolatokon t\u00fal kommunik\u00e1lna. Az \u00f3ri\u00e1st, melynek \u00fatmutat\u00e1s\u00e1t, nem lehet gondolatokk\u00e1, vagy b\u00e1rmilyen emberi nyelvv\u00e9 leford\u00edtani.<\/p>\n\n\n\n
Aznap mintha \u00fajj\u00e1 sz\u00fclettem volna. R\u00e1csod\u00e1lkoztam az \u00e9letre, a l\u00e9tez\u00e9sre. Csod\u00e1ltam a k\u00f6veket, a f\u00e1kat, a madarakat. Csod\u00e1lattal figyeltem a k\u00f6rnyezetem. \u00dagy \u00e9reztem magam, amit gyerekk\u00e9nt \u00e9reztem utolj\u00e1ra, visszat\u00e9rve gondolatainkon t\u00fali l\u00e9tez\u00e9s fens\u00e9gess\u00e9g\u00e9hez, ezen a nagy, \u00e9s \u00f3ri\u00e1si entit\u00e1s term\u00e9szetes hull\u00e1main evezve. Ez volt az els\u0151 \u00e9rintkez\u00e9sem, mag\u00e1val a V\u00e9gtelens\u00e9ggel.<\/p>\n\n\n\n
<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
H\u00e9tk\u00f6znap este van. K\u00f6rbe-k\u00f6rbe futkosok munka ut\u00e1n a rekont\u00e1np\u00e1ly\u00e1n, mint egy m\u00f3kus a m\u00f3kusker\u00e9kben. K\u00f6zben a bennem l\u00e9v\u0151 bels\u0151, gondolati<\/p>\n