Érdekes megfigyelni az Amerikai Pszicho című film kultikussá alakulását. Ezen kialakulási folyamat miértjei felkeltették a figyelmemet, mivel rám is nagy hatással voltak azok képsorai.A főszereplő, Patrick Bateman sok férfinak példaképa lett, a szélsőséges, és életellenes cselekedetei ellenére is.
Az örült vérengzővé aljasuló Bateman se tudja teljesen eltorzítani, a film első részében bemutatott életvitelt. Az életvitel, amely a normális, modern világban élő embernek különlegesnek hat, és nem mindennapinak. Az ócska sivárság, és átlagosság szintjén sínylődő tömegek érdekes szemmel tekinthetik a főszereplő saját külsője irányába összpontosított jelentős mennyiségű energiabefektetést. Ezt tetézi, hogy a saját környezetében is magas színvonalú, luxus tárgyakkal veteti körbe magát, miközben egy csodálatos apartmanban él. Érdekes megjegyezni, hogy Bateman nem a karrierizmus, és a maximalizmus miatt jutott fel ilyen magas anyagi színvonalra, hanem beleszületett abba. Ha az ember beleszületik ilyen körülményekbe, akkor hajlamos a zuhanásra, mivel a könnyű élet sokszor magával hordozza a gyengévé válást is.
Patrick ennek ellenére nem zuhan le, állandó háborút vív a vállalati létrán való előremenetelért, és saját testének magas esztétikai szinten való tartásáért. Élénk közösségi, és társadalmi életet él, annak ellenére, hogy bevallja, egy álarc alatt található az igazi énje. Ez a szerepjáték mentálisan nehéz lehet, mivel minden esetben felszabadultság nélküli közösségi érintkezés valósulhat meg. Az intenzív közösségi, társadalmi élet, megfűszerezve a tökéletes fizikai kinézetre való állandó törekvéssel, és az őt körülvevő luxus környezet hármasa okoz figyelemre méltóságot.
Ez miért figyelemre méltó? Ezen hármasság megtestesít valamit, amit a modern, csökkentett éberségű ember még mindig figyelemre méltónak tart. Egy bizonyos rész Istenséget, a hajdani mondák, Isteni erejével rendelkező, rendíthetetlen hősök egy modernkori, csökevény megvalósulását.
Ezen figyelem azt jelzi, hogy a jelentős mértékben átalakított, nagyrészt ateistává változtatott modernkori tömegekben még mindig nem sikerült kiirtani, eltűntetni ezt az érzést. Ezt a valamiféle automatizmust, mely a tekintetüket a nagyság és az Isteniség irányába fordítja. Ez még akkor is működésbe lép, ha csak egy részmegvalósított, sőt másik részben talán démoni megszállás alatt is lévő, titanizmus által elfajzott entitásról van szó.
A sötétség korának közepén, amikor is ezen felfelé tartó utakat, erőhatásokat, és irányvonalakat az uralkodó eszmeiség minden erővel elfedni kívánja, az még sokakban létezik, és hatást gyakorló ereje van. Ezen automatizmus megléte mutatja, hogy a fenség iránti, és az ahhoz való közeledés iránti vágy talán eltűntethetetlen és elpusztíthatatlan.