Este futás a Margit-szigeten. A futásnak, és általában véve a fizikai kihívásoknak híve, és függője vagyok. A futás által megváltozott testi állapot, felgyorsult vérkeringés hatására a tudati folyamatok is megváltoznak. Élesebbek lesznek, gondolatok születnek, irányok, iránymutatások, melyek fenségessége, és felülről jövőségével nem lehet vitatkozni. Ezekkel nyugodt, nem aktív mozgásban lévő alapállapotodban kevésbé találkozol. Az érzés még futás után is tart.
Nem tudtam végigfutni a kört, mert sérüléstől tartottam, emiatt a vége előtt nem sokkal letértem a futóútról és a sötét Szigeten keresztül baktattam hazafelé. A megváltozott tudat állapot velem élt tovább. A Palatinus strand mellett haladtam el, most Lumina Park-ként funkcionál. Szép neonfényben úszik a strand, szép dalok szólnak bent, igazán mágikus hangulatú hely. Kacagásokat hallottam, és nem beteljesült jeleneket. Láttam magam, ahogy életem szerelmével sétálok este a parkban, és a gyerekünk nevetése betölti a parkot. A valóságban életem szerelme nem engem választott, mással alakított családot, én meg egyedül sétálok a sötétben.
Lefutott előttem megannyi lehetőségem a múltban, választások, elveszejtett percek, órák, lemondott események, lemondott kalandok, fények, szórakozóhelyek, szerelmek, izgalmak, felfedezések, melyek tunya, ostoba döntéseim által nem valósítottam meg. Én vagyok ez is, magammal hordozom az elveszejtett lehetőségek végtelen tárházát. Súlyként cipelem nem megvalósított álmaimat. Ez vagyok én is. Nem csak a jelen vagyok, nem csak a mai nap. Egybeforrok a múlttal, a megvalósított múlttal, a megvalósítatlan múlttal, és a jövőm végtelen lehetőségeivel. Így vagyok teljes, e nélkül szárny nélküli madár vagyok. Enélkül csak korlátok közé szorított, elveszett bolyongó vagyok. A múltbeli döntéseim sötét hozadékainak súlyát hordozva élek a jelenben. Súly, mely szomorúságot, és nehézséget jelent, de az intenzív jelenléte egyben olyan döntésekre is kényszerít, melyek által ezen sötétség nagysága egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben növekedjék.