Vízparton
Az ember mindig is szívesen élt víz mellett. Ahogy én is szívesen járok oda, jó időben mágnesként vonz a vízpart,
TRIARII – A VÉGTELENSÉG ÉRINTÉSE
"Második születésemnek érzem ezt az új állapotot, melyben már tekintetem máshová irányul. Már nem a sehová sem vezető, emberi lét megcsúfolását eredményező életutak felé. Mint az újszülött, ki bámulja a színes csodákat, úgy csodálkozok rá az értékekre, melyek túlmutatnak emberi létezésen, melyek érvényességi ideje az örökkévalóság, és forrása a magasabb szintű Isteni igazságosság. Az értéktelen szeméthalmazból való kiemelkedni vágyás, ami megalkothatja a legnagyszerűbb alkotást, melyet emberi entitás létrehozhat: önnön maga esztétikus szobrát."
Az ember mindig is szívesen élt víz mellett. Ahogy én is szívesen járok oda, jó időben mágnesként vonz a vízpart,
Hétköznap este van. Körbe-körbe futkosok munka után a rekontánpályán, mint egy mókus a mókuskerékben. Közben a bennem lévő belső, gondolati
Mindennap tort ülnek a legyőzött Birodalom felett. A régi jelképeket égetik. Vallási kegytárgyakat dobálnak a folyókba. A kutak mélyére vetik
Újabb nyomorult munkahét. Újabb nyomorék munkanapok. Érzelem és értelem nélkül bámulom az előttem lévő monitoron lévő számokat. Táblázatok, számok, összegzések,
Húsvét környékén volt. Akkoriban sűrűn menekültem ki a városi forgatagból. Ráültem a terepmotorra, és szabadon, szinte szárnyakat növesztve indultam a